Prológus

Az életemet sikeresem tönkre tettem. Csak egy ember van, akire számíthatok. Ő pedig Alan Taylor.

A bátyjám. Vele élek egy hatalmas házban Londonban. A szüleim amerikában laknak, mert a beteg nagymamámat kell ápolni.

Nincsenek barátaim, állítólag túl goromba és bunkó vagyok. Ezt nem is tagadom, de ez csak egy álca, legbelül egy érzékeny lélek lapul. Erre az álcára azóta van szükségem, mióta találkoztam Tom Sheeronnal. Beleszerettem és az érzelmeim iránta teljesen elvakítottak. Alan szólt, hogy nem jó ötlet vele lenni, de nem hallgattam rá. Aztán Tom ezt szépen kihasználta. Durva dolgokba rángatott bele, mint például lopás. Én meg követtem őt, mint egy pincsi kutya. Meg is lett az eredménye. Eladott pénzért. Azt mondta, hogy a régi trafó háznál találkozzunk. El is mentem oda, s vártam. De Tom nem jött. Mikor épp indultam volna, valaki megfogott és visszarántott. Sikítoztam, de hiába. Megerőszakolt. Aztán másnap láttam, hogy ez a fazon Tomnak pénzt ad. És a legdurvább az az, hogy nem is tagadta. Röhögve a szemembe mondta, hogy hülye csitri vagyok, aki neki mindent elhiszek. Nos, azóta nem láttam, remélem nem is fogom.
Az életemet sikeresen elcsesztem. Még szerencse, hogy Alan mindig mellettem áll.
Egyetlen dologra megesküdtem: soha nem leszek szerelmes.
Tudom hülyeség, de ez van. Félek a szerelemtől. Félek, hogy megint nagyot csalódok. Az embereket nem engedem közel magamhoz. Barátaim voltak, de amióta Tom azt tette velem, már őket is elhanyagoltam. Mindenkiben csak a rosszat láttam, kivéve Alanban.
Szóval az életem egyhangú és unalmas.