2.fejezet

Otthon fáradtan dőltünk a tévé elé.
- Hű,Hope, nem gondoltam volna, hogy egy lány ilyen jól tud focizni - mondta Liam.
- Én meg nem gondoltam volna, hogy fiú létére sikerül kicseleznem Harryt.
- Hagytam magam - forgatta meg a szemeit.
- Hát persze - nevetett fel Zayn.
- Jó. Nem válthatnánk témát?! - idegeskedett Harry.
Erre mindenki felnevetett.
- Én elmentem zuhanyozni - álltam fel. Hátra néztem és láttam, hogy Zayn és Louis egymásra mosolyognak, majd rám vetik tekintetüket.
- És ugye nem fogtok utánam jönni?
- Neeem. Mi nem olyanok vagyunk - kacsintott Zayn.
Felmentem a fürdőbe és becsuktam az ajtót. A kulcslyuk elé toltam a szennyeskosarat.
Zuhanyzás után magamra vettem a fehérneműt és a köntösömet. Kimentem, s a két srác (Louis és Zayn) csalódottan álltak a fal mellett.
- Mi van? - tártam szét a karjaimat, miután végigmértek.
- Bezárkóztál - mondta csalódottan Louis.
- Hogy ti mekkora perverzek vagytok! - ráztam meg a fejemet, majd a szobámba mentem felöltözni.
Pár perc múlva visszamentem a fiúkhoz, akik unalmasan a tévét bámulták.
Leültem melléjük, majd azt vettem észre, hogy Harry folyamatosan engem bámul. Egy kicsit zavar volt, de próbáltam nem észrevenni.
- Na jó, felmentem a szobámba.
- Még csak most jöttél le! - szólt Zayn, de ekkorra már az emeleten voltam.
Hanyatt feküdtem az ágyon, majd a kezembe vettem egy magazint.
Címlapon: 15 ÉRDEKESSÉG A 1D SRÁCOKRÓL
Ez szuper. Már még itt is ők... Őszintén szólva már Harryn kívül egyikükkel sincs bajom.
Belelapoztam a magazinba és kerestem egy másik sztorit.
Little Mix. Ez az, őket szeretem.
Alig pár sort olvastam el, máris megzavart valaki.
- Ki az? - kérdeztem, miután kopogott.
Szó nélkül bejött Harry.
- Te mit keresel itt? - ültem fel, de ő nem szólt semmit - nem hallod? - álltam elé, mire közelíteni kezdett, így egészen a falnál kötöttem ki. A fejem fölött megtámaszkodott a kezével és a feje kb 10 centire volt az enyémtől.
- Mit akarsz? - kérdeztem idegesen.
- Szerintem én tetszem neked - mondta halkan.
- Pff. Te megőrültél? Akkor se jönnék össze veled, ha fizetnének érte!
Harry nem szólt semmit, csak mosolygott, mire nagy levegőt vettem.
Úristen... Az illata... az illata mennyei... és innen közelebbről nézve csodaszép szeme van.
MI?! TÉRJ MAGADHOZ HOPE!!
Megráztam a fejem, hogy visszacsöppenjek a valóságba.
- Mikor fogod bevallani?
- Mit?! - akadtam ki.
- Hogy tetszem neked - mosolygott, s egyre közelebb hajolt.
- Nem! Nem tetszel!
- Hát persze... Amikor a közeledben vagyok folyton ideges vagy.
- Igen, mert idegesítő vagy! Vagy talán én tetszem neked?
- Mi? - engedte el a falat - dehogyis!
- Akkor ezt megbeszéltük - fordultam el.
- Nehogy azt hidd, hogy ennyivel végeztem. Be fogom bizonyítani hogy tetszem neked - azzal kiment a szobából.
Nagyon ideges lettem. Ő az egyetlen, aki ennyire fel tudott idegesíteni. Még soha nem haragudtam ennyire senkire, talán csak Tomra.
Újra kezembe vettem a magazint és az ágyra feküdtem, de túl ideges voltam, hogy olvassak. Levágtam a földre, majd bámultam kifelé a nyitott ablakon.
Hosszasan néztem az arra elsétáló szerelmes párokat, s a végén már betelt a pohár. Becsaptam az ablakot.
A gyomrom jelezte, hogy éhes vagyok, így lementem főzni valamit.
- Hope mi most elmentünk! - szólt Liam - majd jövünk!
Becsukták maguk után az ajtót. De jó, így végre egy kicsit nyugalomban lehetek. Legalábbis azt hittem... Mert két perc múlva Harry berontott.
- A szívrohamot hozod rám te idióta! - ordítottam.
- Csak hoztam egy CD-t. Hallgasd meg, ez a Take Me Home című albumunk.
Letette az asztalra, majd kiment. Most komolyan azt fogja hinni, hogy meghallgatom?! Hát akkor nagyon téved.
Megfőztem a kaját és leültem enni. Túlságosan is nagy volt a csend, így bekapcsoltam a rádiót. Akkor kezdődött el egy zene, ami nem is volt olyan szörnyű. Sőt, imádtam! A mikor már harmadszorra ment a refrén, én is énekeltem.
Vége lett a számnak, s utána ezt mondták:
- Ez volt a One Directiontől a Live While We're Young.
Pont ittam, s erre félre nyeltem. Lecsaptam a poharat, a rádióhoz szaladtam és kikapcsoltam.
Néztem az asztalon lévő CD-t és alig bírtam, hogy ne hallgassam meg. Végül megtört a jég. Betettem a magnóba és elindítottam. Első szám a Live While We're Young volt, amit örömmel hallgattam végig, s már fújtam a szöveget.
Aztán jött a többi szám, amiket szintén imádtam.
- Khm.. - hallottam a hátam mögül, mire ijedten megfordultam. Liam állt ott.
- Ez... csak nem tudtam, hogy mi ez, így meghallgattam - magyarázkodtam.
- Nem mondom el senkinek, hogy tetszett, ha ezt szeretnéd. Csak akkor mondd meg, hogy imádtad.
- Hát.. Nem... nem olyan rossz. De akkor kérlek ne mondd el senkinek!
Kicsit felnevetett.
- Jó, nem mondom. Amúgy csak pénzért jöttem, megyünk kajálni. Te nem jössz?
- Nem. Most ettem, de köszi a meghívást.
Rám mosolygott, majd kiment a házból.
És amit észrevettem: megint képes voltam emberi hangos beszélni! Lehet, hogy még valamikor lehetek olyan ember, aki normálisan tud kommunikálni? Nem tudom... Majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
A CD-t visszatettem a tokba, s ugyanúgy tettem az asztalra, ahogy azt Harry hagyta.
Nem bírtam ki, muszáj voltam még egyszer végighallgatni a számokat, de nem kockáztathatok. Inkább letöltöm YouTube-ról.
Felmentem a laptopért és az összes számot letöltöttem az telefonomra.
Kényelmesen lefeküdtem az ágyra, becsuktam a szemem és úgy hallgattam. Észre se vettem, de már az összes számot kívülről fújtam és énekeltem.
Épp szünet volt a két szám között, s akkor hallottam, hogy csapódik lent az ajtó. Gyorsan kikapcsoltam a zenét és lementem.
- Sziasztok. Már meg is jöttetek?
- Amint látod - mondta félvállról Harry.
- Na jó. Elmondanátok, hogy mi bajotok van egymással? - kérdezte Niall.
Harryvel egymásra néztünk, majd vissza Niallre, de nem szóltunk semmit.
- Szerintem egymásba zúgtak - súgta Louis Niallnek, bár mindenki hallotta és ránk néztek.
- Mivan?! Dehogyis! - tiltakoztam, s Harry is csatlakozott hozzám.
- Ugyan! Csak rátok kell nézni - nevetett fel Alan, mire ránéztem.
- Alan! Legalább te ne találgass ilyeneket!
- Bocs, de ez az igazság.
- Na jó, én elmentem - jelentettem ki, majd kiviharzottam a házból.
Rohantam a parkba, igaz, már eleredt az eső.
Leültem egy padra és a tócsába bámultam magam. Aztán egy másik lány is megjelent, és felnéztem rá.
- Miért ülsz itt az esőben? - ült le mellém.
- Hosszú történet...
- Van időm. Amúgy Kat vagyok.
Ránéztem a mosolygós lányra, s meglepődtem, hogy valakit érdekel az unalmas történetem.
- Én Hope vagyok.
- Gyere fel hozzám, megiszunk egy teát és elmeséled, oké?
Bólintottam, majd elmentünk Katékhez és leültünk teázni.
Elmeséltem neki a történetemet, Tomtól kezdve a mostani helyzetig mindent.
- És most komolyan egy házban élsz a One Directionnel?
- Aha - mondtam, s félrehúztam a számat.
- Nem is örülsz neki? Tudod hányan lennének a helyedben?
- Tudom. És akármelyikükkel cserélnék.
- Én tényleg nem értelek. Ez mind Tom miatt van? Hogy így viselkedsz?
- Sajnos igen...
- És akkor.... miért nem fordulsz szakemberhez?
- Mert nem vagyok bolond.
- Oké, te tudod és nem akarok beleszólni.
- Köszi, hogy meghallgattál. Sokkal jobban érzem magam - mondtam egy kis csend után.
- Örülök neki. Ha bármi van, nekem akármikor szólhatsz - mosolygott.
Kikísért az ajtóig, majd ott búcsút vettünk és hazamentem.
- Hol voltál?! - förmedt rám Alan.
- Nyugi, csak sétáltam - néztem rájuk értetlenül.
- És a telefonodat miért nem vetted föl? - kérdezte Louis.
- Bocs, nem hallottam.
- Aggódtunk érted - mondta Liam.
- Én nem - motyogta Harry, mialatt a telefonját nyomkodta.
- Reméltem is - válaszoltam, majd felrohantam a szobámba. Valamiért fáj, hogy bunkó velem, de nem tudom, miért. Talán a többi ember is ezt érzi, amikor én vagyok bunkó... Lehet, hogy meg kéne változnom.
Már este fele járt, így elmentem aludni.
Az éjszaka közepén felébredtem és lementem a konyhába inni.
Liam is akkor jött le és egy kicsit leültünk beszélgetni.
- Mikor valljátok be? - kérdezte sunyin mosolyogva.
- Mit? - tettem a hülyét.
- Hogy egymásba zúgtatok.
- De nem zúgtunk egymásba!
- Na jó. Ezen nem vitatkozom. Ha te mondod, akkor biztos úgy van.
Láttam rajta, hogy nem hiszi el. De miért gondolja azt mindenki, hogy egymásba zúgtunk?! Ez nevetséges... Mint már mondtam: akkor se jönnék vele össze, ha fizetnének érte!
Ráadásul arra is megesküdtem, hogy soha nem leszek szerelmes Tom után. Szóval nem értem őket, de mindegy.
Visszamentem a szobámba aludni.
Másnap reggel, mikor felébredtem, volt valami az éjjeliszekrényemen.
- Hát ez meg mi? - nézegettem a különleges ajándékot.